Összefoglaló szelényi Iván előadásáról

Június 5-én Szelényi Iván előadást tartott tanszékünkön a PTE BTK TMI Település és Társadalom Kutatóközpont szervezésében Posztszocialista kapitalizmusok címmel. Az előadás tartalmi összefoglalóját dr. Füzér Katalin, egyetemi adjunktus tollából és Szelényi Iván hozzájárulásával az alábbiakban közöljük. (De letölthető Word-dokumentumként is innen: összefoglaló.)

Szelényi Iván: Posztszocialista kapitalizmusok

Az előadás előtt Füzér Katalin köszöntötte a meghívottat, aki pont 40 évnyi „ideiglenes külföldi állomásozás” után a napokban települt vissza Magyarországra. A magát mindvégig magyar szociológusként meghatározó Szelényi Iván 1975 májusában emigrált Londonon keresztül a nyugati egyetemi világba, amelynek számos szegletében töltött be fontos pozíciókat az ausztráliai Adelaidtől kezdve az USA-beli Wisconsini egyetemen keresztül, a CUNY, a UCLA és a Yale egyetemekig, pályafutása végén pedig az NYU Abu Dhabi campusáról emeritált. Emigrációba kényszerülése előtt személyesen is közreműködött a magyar szociológia újraintézményesülésében a Szociológia folyóirat szerkesztőjeként, valamint a Társadalomtudományi Intézet Szociológiai Laboratóriumának vezetőjeként. Hazai tudományos munkásságának fókuszában a szocialista rezsimek társadalmi egyenlőtlenségei, redisztributív gazdasági rendszerei és az ebben utat találó piaci mechanizmusok, valamint ezek társadalomszerkezeti következményei álltak. A szocialista társadalmak számos ellentmondásának, így például a lakótelepi lakáselosztásban érvényesülő elitizmusnak a feltárása mellett az értelmiség osztályhatalmáról szóló tézise miatt eltávolították az országból – így nyugaton folytatta az idehaza megkezdett témák boncolgatását. A kutatóközpont felkérésére vállalt előadásában ezeket a régi témákat elemezte tovább, immáron a posztszocialista időszakra, a kapitalizmusok korára vonatkozóan.

Szelényi Professzor a kínai szociológiai szemlében Társadalomszerkezet a posztszocialista kapitalizmusokban címmel nemrégiben megjelent tanulmánya alapján beszélt posztszocialista közép és kelet-európai, illetve ázsiai térségek társadalmai által bejárt különböző utakról. A kommunista uralom előtti időszakban természetesen meglehetősen sokszínűek voltak ezek a társadalmak: az alapvetően paraszti Kínától kezdve a bizonyos mértékig polgárosodott, urbanizált közép-kelet-európai társadalmakig sokféle társadalmi berendezkedést konvergált a szocializmus, még ha nem is egyenirányúsította őket. Az átmenetek azonban újra a változatosságot, a divergálást hozták magukkal, amit a jelenleg is érvényesülő rekonvergencia időszaka követett.

Az újkapitalizmusok három modelljét írta körül az előadó – ezek a piaci átmenet különböző fokozatainak és alakzatainak megragadásra alkalmas weberi ideáltípusok:

  • alulról építkező kapitalizmus (Kína 1978-1989 között, ahol a kisparaszti üzemekre építettek)
  • felülről építkező kapitalizmus (az orosz neopatrimonializmus)
  • kívülről jövő kapitalizmus (kelet-európai országok külföldi tőkebefektetői, neoliberális gazdaságpolitikai paradigma)

A rekonvergencia Kínában abban nyilvánul meg, hogy az alulról építkező kapitalizmust felváltja a felülről történő átalakítások korszaka, amikor az állami nagyvállalati szférában is jelentősekké válnak a változások és kialakul a kínai nagytőkés réteg. Az orosz újkapitalizmusban a neopartimonialista kinevezés helyét a putyini neoprebendális rendszer váltja fel, amelynek keretében a nagytőkések politikai lojalitása alapján vagyon újraelosztás következik be a szolgáló nagyburzsoázia irányába, a politikai ellenfelek kriminalizálása mellett.

A politikai rendszerek tekintetében Szelényi szerint a szervezőelvek a múltban gyökereznek, így pl. Putyin konzervatív internacionáléja és orosz birodalmi uralkodási stílusa a patriotizmus, a kereszténység és a fokozott állami beavatkozás cárista hagyományát eleveníti fel.

A posztszocialista újkapitalizmusok társadalomszerkezetét illetően a redisztribúció és a piaci mechanizmusok egymásra hatásának érzékeltetésére a professzor a korábban alkalmazott két piramis modellt felváltó „mikroökonómiai” ihletésű ábrát készített, amelyen az idő és az egyenlőtlenségek tengelyei mentén ábrázolta a piaci és a redisztribúciós elosztási mechanizmusok egymáshoz való viszonyát, ahol a görbék a rendszerváltás időszakában metszik egymást.

A további pécsi előadások lehetősége mellett felfokozott érdeklődés alakult ki a pécsi közönségben az iránt is, hogy a professzor kismonográfiában meg tervezi írni a posztszocialista kapitalizmusok társadalomszerkezetével kapcsolatos elképzeléseit.